|
|
|
2024-03-18 07:25:38, hétfő
|
| |
| |
Kerüld el az evangélium örömének gyilkosait!
Textus: Lk 5:33-6:5
Valaki helytelenül, de mégis humorosan úgy határozta meg a puritánt, mint "olyan személyt, aki attól a mindent elsöprő rettegéstől szenved, hogy valahol, valamikor, valahogyan, valaki jól érezheti magát". Ez a meghatározás helytelen, mert a puritánok célja az volt, hogy "Istent dicsőítsék és örökké örüljenek neki". Mivel Isten abszolút jó, igazán örülni neki a lehető legnagyobb öröm.
De mindannyian találkoztunk már olyan személlyel, akire illik a puritán emberről alkotott helytelen meghatározás - egy vallásos ember, aki csak akkor tűnik elégedettnek, ha mindenki más nyomorultul érzi magát.
A két legnagyobb gyilkosa a lelki örömnek az aszkéták és a törvényeskedők csoportja volt. Az aszkéták szándékosan megnehezítik az életüket, és úgy gondolják, hogy az élvezet, az öröm rossz, vagy legalábbis a rossz felé hajlik. Nem éreznék helyesnek, ha élveznék az életet, ha örülnének az Istentől kapott ajándékoknak. A törvényeskedők örömüket lelik abban, hogy betartják a szabálylistájukat, és elítélik azokat, akik nem rendelkeznek ugyanezekkel a szabályokkal vagy nem tartják be ugyanezeket a szabályokat. Rendszerint az ő szabályaik nem az Isten törvényének azon súlyos dolgai, mint a szeretet, az igazságosság, az irgalmasság és a szív dolgai. Gratulálnak önmaguknak, amiért betartják az ember alkotta, külső dolgokkal foglalkozó normákat, és elítélik azokat, akik ezeket figyelmen kívül hagyják. Az aszkéták és a törvényeskedők az evangélium örömének a gyilkosai.
Igeszakaszunkban Jézus olyanokkal találkozik, akik hajlamosak az aszkézisre, és olyanokkal, akik törvényeskedők voltak, különösen a szombat megtartása tekintetében. Ezek az események valószínűleg nem egymás után történtek, de Lukács azért helyezi őket ebbe az összefüggésbe, hogy megmutassa Jézus felsőbbrendűségét és tekintélyét a régi rendszer felett, és hogy érzékeltesse a zsidó vallási vezetők növekvő ellenségességét Jézussal szemben. Ők zúgolódtak, amikor megbocsátotta a béna bűneit (5:21). Még jobban zúgolódtak, amikor Jézus és a tanítványok együtt ettek és ittak a vámszedőkkel és bűnösökkel Lévi házában (5:30). És nem örültek annak, hogy Jézus tanítványai szombaton gabonafejeket szaggattak, kimorzsolták azokat és megették a gabonaszemeket. Jézus védő beszéde megmutatja nekünk, hogyan kerülhetjük el az evangélium örömének ezt a két gyilkosát.
Ahhoz, hogy elkerüld az evangélium örömének ezt a két gyilkosát, az aszkézist és a törvényeskedést, ahhoz a Krisztussal való személyes kapcsolatod örömére kell összpontosítsál.
A Sátán azt a téves elképzelést akarja elterjeszteni, hogy a keresztyénség egy örömtelen, egy úgymond szorítsd össze a fogaidat és bírd ki féle vallás. Ha az emberek ezt gondolják, akkor Isten helyett valami vagy valaki máshoz fordulnak, hogy az örömüket megtalálják. Isten célja, hogy teremtményei dicsőítsék Őt. Egy örömtelen keresztyén vagy valaki, aki a legnagyobb örömét nem Istenben hanem valami vagy valaki másban találja, nem dicsőíti Istent. Csak akkor dicsőítjük Istent, ha igazán örülünk neki, ha Ő a legnagyobb örömünk. Így az aszkézis és a törvényeskedés egyaránt ellenségei annak a jó hírnek, amelyet Jézus elhozott.
1.Az aszkézis megöli az evangélium örömét.
Mindenki, aki Istent keresi, elismeri a test ellenőrzésének problémáját. A bűn miatt, amely mindnyájunkban ott lakozik, mindnyájan számos olyan bűnös élvezet iránt vonzódunk, amelyeket Isten tilt a Bibliában. Az aszkézis az a kísérlet, hogy ezeket a bűnös szenvedélyeket valamilyen formában történő önmegtagadással legyőzze. Ez magában foglalhatja a böjtölést (az ételtől való tartózkodást), a cölibátust (a házasságtól vagy a házastársi kapcsolattól való tartózkodást), a szegénységet (a világi javak felhalmozásáról való lemondást) és más hasonló gyakorlatokat. Az aszkézis azonban az indítékok tekintetében különbözik a Jézus által szorgalmazott önmegtagadástól.
Kívülről úgy tűnik, mintha Keresztelő János aszkéta életmódot folytatott volna. Egyedülálló maradt, szűkös étrenden élt, egyszerűen öltözködött, és spártai életet élt Isten országa érdekében. Bár a farizeusok általában véve ellenezték Keresztelő János szolgálatát, mert szembefordult a képmutatásukkal, a böjtölés gyakorlatában közös nevezőre jutottak János tanítványaival. Ezért ezt igyekeztek felhasználni Jézus és tanítványai ellen, mivel úgy tűnt, hogy ők inkább a lakomák, mint a böjtölés hívei.
Mózes törvénye évente csak egy böjtöt írt elő, az engesztelés napján. A zsidó szokás szerint viszont évente négy böjtöt tartottak. A szigorúbb farizeusok azonban minden hétfőn és csütörtökön böjtöltek. Meg lehetett mondani, hogy böjtöltek, mert kifehérítették az arcukat, hamut szórtak a fejükre, régi ruhát viseltek, és a lehető legkomolyabban néztek ki. Az volt az elképzelésük, hogy csak akkor lehetsz lelki, ha nyomorultul nézel ki és érzed magad. És, mindenkit le akartak nyűgözni azzal, hogy mennyire lelki emberek. Jézus a hegyi beszédben (Máté 6:16-18) támadta ezt, amikor ezt mondta:
,,Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván."
A böjt tehát, ha a szívünkből fakad, mint olyan eszköz, amellyel időt szentelhetünk arra, hogy egyedül legyünk Istennel, és imádságban keressük Őt, hasznos lehet. Az indíték döntő fontosságú. Keresztelő János és tanítványai kétségtelenül megfelelő indítékból böjtöltek, míg a farizeusok és tanítványaik nem.
De az igeszakaszunkban Jézus nem húz határt János tanítványai és a farizeusok között. Ehelyett azzal védi tanítványait, hogy költői módon megkérdezi, vajon lehet-e a vőlegény kísérőit böjtölésre kényszeríteni, amíg a vőlegény jelen van. A válasz így hangzik: "Nyilvánvalóan nem. A lakodalom az ünneplés ideje, nem a böjtölésé". Amíg tehát Jézus, a vőlegény velük volt, addig tanítványai nem voltak felszólítva böjtölésre. Ezután Jézus (Lukácsnál először) utal saját közelgő halálára. Azon a napon az Ő követői böjtölni fognak.
Jézus ezután három rövid magyarázó illusztrációval mutatja be, hogy lelkileg egy új napot vezet be. Senki sem vág foltot egy új ruhából, hogy befoltozza a régit. Ez tönkretenné az új ruhát, és nem illene a régihez. Senki sem tölt új bort régi borostömlőbe. A régi, törékeny bőr szétrepedne, és elveszítené a régi tömlőt és az új bort is. Ezzel a két illusztrációval Jézus azt állítja, hogy valami újat kínál, ami különbözik a régi törvényhozástól. Messiásként Ő új napot vezet be. Miközben nyilvánvaló a folytonosság, hogy Jézus beteljesíti a Messiásra vonatkozó ószövetségi ígéreteket, határozott átmenet is van. A zsidóság sok ember alkotta hagyományokkal terhelté vált. Jézusnak ezeket el kellett távolítania, hogy az evangélium örömének új borát kínálhassa.
A harmadik illusztráció (5:39) valószínűleg egyszerre figyelmeztetés és magyarázat. Aki megszokta a régi bort, az nem fogja megkívánni az újat, hanem megelégszik a régivel. A farizeusok ellenálltak Jézus szolgálatának, mert nagyon megrögzöttek voltak a hagyományaikban. Ennek az illusztrációnak nem az a lényege, hogy a régi szokások, a régi utak, jobbak az újnál, hanem inkább az, hogy az a személy, aki hozzászokott a régi szokásokhoz, régi utakhoz hajlamos lesz ellenállni az újnak. A farizeusoknak azonban szakítaniuk kellett volna a régi, aszketikus és törvényeskedő szokásaikkal, ha követni akarták volna az öröm új útját, amelyet Jézus felkínált.
A lényeg, különösen a böjt tekintetében, az, hogy Jézus személye elkülönül a törvény betűjének régi útjától és ellentétben áll vele. Később (Lukács 9:23) Jézus világosan tanítja, hogy önmegtagadásra van szükség, ha valaki követni akarja Őt, tehát ezt itt nem tagadja. Inkább az Ő jelenlétének indítékát és a kapcsolat és a szertartás közötti különbséget hangsúlyozza.
Kell-e a keresztyéneknek böjtölniük? A levelekben nincs közvetlen parancs a böjtölésre, de van példa arra, hogy Pál és mások böjtöltek személyes válság idején, az Úr keresésének különleges időszakaiban, vagy amikor Isten vezetésére volt szükségük (ApCsel 9:9; 13:2, 3; 14:23). A böjtölés hasznos lehet, ha szükséged van bűnbánatra, megtérésre vagy ha úgy érzed, hogy eltávolodtál az Úrtól, és újra közeledned kell hozzá. A böjtölés helyénvaló lehet a gyász idején; szabadulás vagy védelem keresésére; az Isten munkája iránti törődés kifejezésére; mások szükségleteinek szolgálatára; a kísértés legyőzésére; és az Isten iránti szeretet és odaadás kifejezésére (lásd Donald Whitney: Spiritual Disciplines of the Christian Life). A böjtölés tehát nincs megparancsolva, de az Isten keresésének eszközeként ajánlott.
Érdekes, hogy az önfegyelem és az öröm is a Lélek gyümölcseként szerepel (Gal 5:22, 23). Ismét az indíték a döntő. Ha az Úr az imént említett okok valamelyike miatt böjtölésre indít bennünket, akkor engedelmeskednünk kell. De mindig óvakodnunk kell a büszkeségtől és a testiségtől. Istent nem nyűgözik le a külső szertartások vagy bármi, ami a büszkeségünket táplálja (Ézs 58:1-12). Ha nem vigyázunk, a böjt aszkézissé válhat, ami megöli az evangélium örömét. Ha böjtölünk, akkor azt az Úrért kell tennünk, nem pedig azért, hogy lenyűgözzünk másokat.
2. A törvényeskedés megöli az evangélium örömét.
Lukács azért mutatja be a farizeusok és Jézus tanítványainak szombati gabonaszedés miatti összetűzését, hogy bemutassa a zsidó vezetők és Jézus közötti növekvő feszültséget, és hogy megmutassa, hogy Jézus a szombat ura. Mózes törvénye megengedte, hogy az ember a szomszéd földjén járva szedje a gabonát (5Mózes 23:25). A farizeusok szemében az volt a probléma, hogy a gabona szedése aratás volt, a gabona dörzsölése cséplés, a héj elfújása magvetés, és az egész folyamat az étel elkészítése. Mindez az ő szabályaik szerint munka volt, és ezért szombaton tilos. A tanítványok tehát nem Isten szombatra vonatkozó parancsolatát szegték meg, hanem annak rabbinista értelmezését. Jézus és a tanítványai a farizeusi szokásokat kérdőjelezték meg, támadták meg.
De meglepő módon Jézus nem mutatott rá arra, hogy kritikusai inkább az emberek parancsait követik, mint Isten parancsait. Ehelyett Dávid életéből vett egy esetet (1Sám 21:1-7), amelyben megszegte a törvény betűjét, hogy emberi szükségleteket elégítsen ki. Dávid és emberei Saul elől menekültek. Eljutottak a sátorhoz, ahol Dávid a paptól kérte a megszentelt kenyeret, amelyet az áldozati kenyér asztalára tettek, és minden szombaton kicseréltek. A papok ekkor ehették meg a régi kenyeret (3Mózes 24:9). Ebben az esetben azonban Dávid és az emberei, akik nem voltak papok, ették meg ezt a kenyeret. Jézus azt akarta mondani, hogy a jogos emberi szükséglet (az éhség) felülírta a szertartási törvény betűjét. Az emberek elsőbbséget élveznek a szertartással szemben, még akkor is, ha a szertartást Isten rendelte el.
Kritikusai valószínűleg elgondolkodtak, és már majdnem készek voltak megkérdezni: "Miből gondolod, hogy Dávidhoz hasonlíthatod magad?". De aztán Jézus azt a megdöbbentő állítást teszi, hogy Ő, az Emberfia, a szombat Ura! Mivel Isten már a teremtéskor bevezette a szombatot (1Mózes 2:1-3), valamint Mózes által a Tízparancsolatban is előírta, Jézus azt mondta, hogy Ő Mózes fölött áll, és valójában egy szinten van Istennel, aki a szombat parancsát eredetileg megalkotta! A szombat uraként Jézusnak volt hatalma arra, hogy értelmezze a szombatra vonatkozó törvény erejét, szándékát és korlátait. Amint a következő eset és sok más eset is mutatja az evangéliumokban, Jézus szembeszállt a farizeusok törvényeskedő megközelítésével, ami nem volt Isten szándéka a szombatra vonatkozó törvény megadásakor.
A törvényeskedés mindig megöli annak a jó hírnek az örömét, amelyet Jézus azért jött, hogy elhozzon. Napjainkban ez egy gyakori probléma, de sok a zűrzavar ezzel kapcsolatban. Ezért óvatosnak kell lennünk, hogy megértsük, mi az és mi nem az. Először is, az Isten parancsolatainak való engedelmesség nem törvényeskedés. Jézus gyakran hangsúlyozta az Isten Igéjének való engedelmesség fontosságát. A Biblia tele van különböző szabályokkal, némelyik negatív, némelyik pozitív, amelyeket Isten a mi javunkra parancsolt. Ezek betartása nem törvényeskedés. Az, hogy kegyelem alatt vagyunk, nem jelenti azt, hogy nyugodtan engedetlenek lehetünk Istennel szemben, vagy hogy lazán vehetjük, kezelhetjük az Ő erkölcsi parancsolatait.
Másodszor, az ember alkotta szabályok betartása nem feltétlenül törvényeskedés. Sok olyan terület van, amelyet a Biblia nem határoz meg, ahol szükségünk van bizonyos szabályokra ahhoz, hogy keresztyén családként vagy gyülekezetként működhessünk. Bár ezek az emberi szabályok nem olyan fontosak, mint a Szentírás parancsai, mégis megvan a megfelelő helyük, és megtartásuk nem egyenlő a törvényeskedéssel. Ha például a szüleid megszabják számodra a villanyoltás idejét, akkor nem törvényeskednek, és nem szabad figyelmen kívül hagynod a villanyoltás idejét, mert "kegyelem alatt" vagy! Vagy ha kijárási tilalmat szabnak meg számodra akkor nem törvényeskednek és nem szabad figyelmen kívül hagynod a kijárási tilalmat, mert ,,kegyelem alatt" vagy!
Mi tehát a törvényeskedés? Lényegében egy olyan büszke magatartás, amelyben gratulálok magamnak, hogy betartok bizonyos szabályokat, és elítélem azokat, akik nem tartják be azokat. Általában a törvényeskedő azt gondolja, hogy az ezeknek a szabályoknak való megfelelés teszi őt elfogadhatóvá Isten előtt, akár az üdvözülést, akár a megszentelődést illetően. Ezek a szabályok általában nem a Biblia nagy parancsolatai, mint például az, hogy szeresd Istent teljes szívedből, és felebarátodat, mint önmagadat. Leggyakrabban külsődleges dolgok, amelyeket a törvényeskedő képes betartani (lásd Máté 23:23-28).
A törvényeskedő a lelkiséget az alapján ítéli meg, hogy külsőleg megfelel-e bizonyos szabályoknak. " Megtartod-e a szombatot úgy, ahogyan azt mi meghatároztuk? Nagyon helyes." Nem számít, hogy a szíved tele van-e büszkeséggel, bujasággal vagy kapzsisággal. Az számít, hogy betartod-e a szombatra vonatkozó szabályokat. A törvényeskedők figyelmen kívül hagyják az indítékokat és a belső igazságosságot. Számukra csak a kifelé való megfelelés számít. Isten gyűlöli az ilyesmit, mert az a testből fakad (Ézs 1:11-14). Istennek az a fontos, hogy szívünkből kedvében járjunk.
Mi a helyzet a szombat kérdésével? A vasárnap a keresztyén szombat? Kötelesek vagyunk-e úgy megtartani, ahogy a zsidók a szombatot tartották? Ha nem, akkor vonatkozik-e ez ránk valamilyen módon? Végül is ez az egyik a Tízparancsolat közül, és az összes többi vonatkozik ránk! Röviden, úgy gondolom, hogy az Úr napjával kapcsolatos törvényeskedés ellen reagálva sok helyen kiöntötték a gyermeket a fürdővízzel együtt. Az az elv, hogy hét napból egyet elkülönítünk az istentisztelet és a pihenés számára, olyan ajándék, amelyet Isten adott az emberiségnek a mi javunkra. "A szombat az embernek lett teremtve". Ha minden napot ugyanúgy kezelünk, kivéve, hogy vasárnap részt veszünk egy istentiszteleten, akkor elszalasztjuk azt az áldást, amit Isten a szombat parancsolatának megadásával akart nekünk adni. Az Úr napját különleges napként kell elkülönítenünk az istentiszteletre és a szokásos kötelességeinktől való pihenésre. Ha nem így teszünk, szenvedni fogunk miatta.
Nyilvánvaló, hogy nem azok a szigorú előírások vonatkoznak ránk, amelyek a zsidó népre vonatkoztak, ahol Isten azt követelte, hogy akit szombaton tűzifa gyűjtésen kaptak, azt kövezzék meg (4Mózes 15:32-36). De mi sem vagyunk szabadok arra, hogy teljesen semmibe vegyük a szombatra vonatkozó alapelvet. Egyesek azt mondják, hogy Krisztus az egész időnk Ura, ezért nem kell a hét egy napját elkülönítenünk Neki. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mivel minden pénzünk Istené, nem kell rendszeresen adakoznunk. Isten tudja, hogy milyenek vagyunk, és hogy szükségünk van heti egy napra az imádatra, a pihenésre és a lelki dolgokon való elmélkedésre. Van bibliai alapja annak az érvelésnek, hogy ennek a napnak a vasárnapnak kell lennie.
Tehát még ha nem is vagyunk a zsidó törvény betűje alatt, van egy állandó alapelv, hogy minden héten egy napot külön kell választanunk az Úrnak. Nem azért tesszük, hogy jó pontokat szerezzünk Istennél, vagy hogy kipipáljuk a listánkról, hogy bebizonyítsuk, hogy lelki emberek vagyunk. Nem büszkélkedünk az Úr napjának megtartásával, és nem ítéljük el azokat, akik nem érik el a mi lelki éleslátásunk szintjét. De az Úr napját az iránta való szeretetből kell félretennünk, hogy tiszteljük Őt.
Az aszkézis és a törvényeskedés tehát megöli annak az evangéliumnak az örömét, amiért Jézus eljött, hogy elhozza. De hogyan szerezhetjük meg és őrizhetjük meg ezt az örömöt?
3.A Krisztussal való személyes kapcsolat az alapja az igazi evangéliumi örömnek.
Jézus itt úgy utal magára, mint vőlegényre. Ne feledjük, hogy - legalábbis részben - Keresztelő János néhány tanítványához beszélt. Jézus felhasznált valamit, amit János közvetlenül a bebörtönzése előtt mondott, a válasza megfogalmazására. János úgy hivatkozott magára, mint a vőlegény barátjára, és Jézusra, mint a vőlegényre. János azt mondta, hogy öröme beteljesedett, amikor meghallotta a vőlegény hangját (János 3:29). Itt tehát Jézus ezt a hasonlatot használja, és rámutat arra, ami abban a kultúrában mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a böjt szigora nem illik össze egy menyegzői lakomával.
A zsidó esküvő hét napig tartott, és az öröm és az ünneplés ideje volt. Minden gyászt fel kellett függeszteni. Még a napi imák kötelezettsége is megszűnt. A menyasszony és a vőlegény boldoggá tételét vallási kötelességnek tekintették (Alfred Edersheim, The Life and Times of Jesus the Messiah [Eerdmans],). Ezért mondja Jézus: "Nem kényszeríthetitek [őket] böjtölésre, amíg a vőlegény velük van".
Mint láttuk, vannak olyan idők, amikor a böjtölés helyénvaló. Vannak idők, amikor a lelkileg legérettebb keresztyének szomorúak, amikor gyászolnak, amikor nem az öröm jellemzi őket. De Jézus a vőlegény, és amikor Ő az Ő népével van, akkor általában nem a böjt szomorúsága fogja őket jellemezni, hanem a menyegzői lakoma öröme. A keresztyén élet öröme az, hogy személyes kapcsolatban vagyunk szerető Vőlegényünkkel!
A Krisztusról, mint a mi Vőlegényünkről alkotott kép gyönyörű. A menyasszony szereti a vőlegényét, és nem tudja elfojtani az örömét. Ha elvesztetted a keresztyén életed örömét, akkor vissza kell térned a Vőlegényed iránti első szeretetedhez, aki a kereszten önmagát adta érted.
Nem illesztheted Jézust az aszkézis vagy a törvényeskedés örömtelen rendszeréhez. Nem öntheted az új bort, amit Ő hoz, a régi borostömlőbe, hogy az ember alkotta szabályok betartása legyen az Istennel való kapcsolatod alapja. Darrell Bock kommentálja a 35. verset: "A szemléletváltás kulcsa az, hogy minden Jézus jelenlétén múlik. Ő az a lényeg, ami meghatározza a gyakorlatot.... A vőlegény az, aki igazán számít, és a hallgatóságnak látnia kell, hogy ő - Jézus - a lényeg" (Lukács [Baker], 1:518). Az evangélium öröme a szerető vőlegényünkkel, az Úr Jézus Krisztussal való személyes kapcsolaton alapul.
Következtetés
Ismered a Vele való személyes kapcsolat örömét, de lesznek olyan időszakok, amikor böjtölsz. Fegyelmezni fogod magad az istenfélelem érdekében. Engedelmeskedni fogsz az Ő Igéjének. De az indítékod nem az lesz, hogy kiérdemeld a jó pozíciót Nála, vagy hogy lenyűgözz másokat a lelkiségeddel. Az indítékod az öröm lesz, hogy ismerheted Vőlegényedet és kedvében járhatsz Neki. Ne hagyd, hogy az aszkézis és a törvényeskedés amelyek az evangélium örömének gyilkosai megfosszanak téged a szerető Vőlegényeddel való folyamatos kapcsolat örömétől. Ő az örömünk forrása! Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: megközelítésével, istentiszteletre, parancsolatainak, igeszakaszunkban, megfogalmazására, istentiszteleten, törvényeskednek, keresztyéneknek, megszentelődést, evangéliumokban, törvényeskedést, összpontosítsál, illusztrációval, ellenségességét, képmutatásukkal, hagyományaikban, önmegtagadással, törvényhozástól, felhalmozásáról, önmegtagadástól, szemléletváltás, illusztrációnak, engedelmeskedni, parancsolatának, szükségleteinek, törvényeskedők, vőlegényünkről, törvényeskedés, elgondolkodtak, megparancsolva, gyülekezetként, parancsolatait, vőlegényünkkel, gabonaszemeket, tanítványaival, ellenőrzésének, evangélium örömének, mindent elsöprő, meghatározás helytelen, puritánok célja, lehető legnagyobb, puritán emberről, vallásos ember, lelki örömnek, törvényeskedők csoportja, aszkéták szándékosan, öröm rossz, rossz felé, törvényeskedők örömüket, szabályokkal vagy, szív dolgai, ember alkotta, Mivel Isten, Igeszakaszunkban Jézus, Keresztelő János, Ezután Jézus, Messiásként, Donald Whitney, Spiritual Disciplines, Christian Life, Ehelyett Dávid, Isten Igéjének, Alfred Edersheim, Darrell Bock, Jézus Krisztussal,
|
|
|
|
|
|
| evangélium örömének, mindent elsöprő, meghatározás helytelen, puritánok célja, lehető legnagyobb, puritán emberről, vallásos ember, lelki örömnek, törvényeskedők csoportja, aszkéták szándékosan, öröm rossz, rossz felé, törvényeskedők örömüket, szabályokkal vagy, szív dolgai, ember alkotta, szombat megtartása, események valószínűleg, régi rendszer, zsidó vallási, béna bűneit, tanítványok együtt, téves elképzelést, úgymond szorítsd, örömüket megtalálják, örömtelen keresztyén, legnagyobb örömét, legnagyobb örömünk, törvényeskedés egyaránt, aszkézis megöli, evangélium örömét, test ellenőrzésének, bűnös szenvedélyeket, ételtől való, házasságtól vagy, házastársi kapcsolattól, világi javak, aszkézis azonban, indítékok tekintetében, farizeusok általában, böjtölés gyakorlatában, böjtölés hívei, engesztelés napján, zsidó szokás, szigorúbb farizeusok, lehető legkomolyabban, hegyi beszédben, emberek lássák, böjt tehát, szívünkből fakad, indíték döntő, igeszakaszunkban Jézus, farizeusok között, vőlegény kísérőit, vőlegény jelen, ünneplés ideje, vőlegény velük, régi tömlőt, régi törvényhozástól, harmadik illusztráció, régi bort, farizeusok ellenálltak, régi szokások, régi utak, régi szokásokhoz, farizeusoknak azonban, böjt tekintetében, törvény betűjének, szertartás közötti, keresztyéneknek böjtölniük, levelekben nincs, böjtölés hasznos, böjtölés helyénvaló, gyász idején, kísértés legyőzésére, böjtölés tehát, imént említett, külső szertartások, büszkeségünket táplálja, böjt aszkézissé, törvényeskedés megöli, zsidó vezetők, szomszéd földjén, farizeusok szemében, gabona szedése, gabona dörzsölése, egész folyamat, étel elkészítése, tanítványok tehát, farizeusi szokásokat, emberek parancsait, törvény betűjét, paptól kérte, megszentelt kenyeret, áldozati kenyér, papok ekkor, régi kenyeret, esetben azonban, jogos emberi, szertartási törvény, emberek elsőbbséget, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4047
- e Hét: 37823
- e Hónap: 67135
- e Év: 254937
|
|
|
Offline
